Valaki abban tehetséges, hogy ügyesen hazudik. Ez az ő mestersége. Nem igaz, hogy egy cseppet sem érdekel. És ott vannak az áldozatai, pl. saját maga. Íme a ma esti kín-állat.
Nem válaszolhatok az ön kérdésére, mert félrevezetném a korrekt tudósítót. Azt a látszatot kelteném, hogy részeg vagyok, ami egyébként igaz. Csak a válaszom józan.
Azt gondolod, érdekel valakit a Te futásod a hóban? Csak amit lenyúznak rólad, az érdekli őket. Csak a pihéid.
Ismertem egy embert, az sem szőrtelenítette, hagyta inkább, hogy tavaszi madárkája piciny csőrével azt csipegesse. Mindeközben erősen odameditált és áhitatos dalokat is énekelt.
Plagizálj tőlem egy hendikeppes bébifókát! De olyan börleszkesen szeretném. Kicsike, kerekes, fehér bottal a kezében. Csepeghetne belőle valami undorító. Közben más dalait énekelném, mert a másból már így is épp elég.
Részben hendikeppes bébifókaként, tehát ezen elfoglaltság miatt sem, (a Heltai-ballada legifjabbik, szimpatikusan-pityergő-mégsem-szuicid túlélőjével, egy bájos direkt történet kedvéért, minek összeharmonizálni(?), csak mert úgy billent a betűk sodra-csokra, esetleg jópofin, vagy mértéktelenül higiénikusan illatozzak, ahogy a hamis értelmezés keltette zavar, öncélúság, kínosan bizarr és borult vihar, vagy Önnönmagától édes bélyegecske?) – túlon-túl folyékony lennék, azért a(k)a(d)ozó hendikeppem – kizárólag belégzés közben, - azon húrokat pendítve, és hozzá ügyetlenül artopéd-pukedlizve, annyit fűzne hozzá: - Nem, köszönöm!
A művészet tíz négyzetméteren is megszülethet. A halál ezer négyzetméteren is bekövetkezhet. Tévedés, mindkettő egyetlen pontban.
Egyetértek Bruno Schulz-cal a Wilcza utcai doktorné tomporát illetően. Is.
Halász Pétertől az efféle kategorikus kijelentés, mint "az egyetlen igaz színházi ember", távol állt. Olyannyira, hogy ilyen kijelentést nem is tett senkiről. Halász a képtelenségek efféle csábító, sekélyes/gigászi csapdáit körültekintően/egyéb-más elfoglaltság miatt is kerülte. Nem csak ezért/azért, de nem fölösleges egy csepp utólag-előre interjú a forrásból, különben ott vagyunk, ahol az "állítólag", amellyel tényleg lehet wannabe bájos-bohó hírnökként bíbelődni; de attól az még úgy marad: édes-sötét és árnyékos cool-vidék. Ez esetben a cool az lenne, ha a kaszásnak elegánsan és részvéttel beintő távozó élő kijelentéseit idézné az aktuális cool szakértő. Ha nem, akkor meg igazabb a csitt, benne a cool, az a cool. Csendes cool, mert csendben cool.
Apa, a halacska nem terem fán?
Miért?
Mert ha ott fickándozna akkor leszakítanám és megenném, mint egy szép piros almát.
Benda Balázs nevetve mesélte, hogy az álmában kerékpáron érkező halál hosszú ősz haját hátrafésülve viselő, hanyag eleganciájú férfi volt. Megkérdezte tőle, hogy felülhet-e a csomagtartójára, hogy elviszi-e. A halál azt válaszolta, hogy: - Nem. Nem viszi el. Nem ülhet fel. Még nincs itt az ideje.
Balázs két kezét csípőjére téve – ez gyakori szokása volt őnéki – angyalosan hozzámosolyogva ismételgette, hogy a halál egyáltalán nem félelmetes, de sőt nagyon is barátságos, rokonszenves és szimpatikus. Jött belőlem az átellenes lelkesedés, hogy igen valóban az, rokonszenves és szimpatikus halál. Éppen azért a legrokonszenvesebb és legszimpatikusabb, mert nem akarta, hogy felülj a csomagtartójára. Az még vonzóbbá teszi, hogy nem akarta. Éppen azért, nehogy az megtévesszen...ne akard, hogy elvigyen! Balázs! Ne ülj fel neki!
"Nem elég, hogy Dzsén jól eszik és jól szopik!" Ne higyjetek azoknak, akik rám hivatkoznak és engem idéznek!
Pszeudo Benda Balázs